Interaktív 3D Naprendszer

Ez az oldal közvetlenül egy valós idejű, háromdimenziós Naprendszer-modellbe tölt be. A Nap, a nyolc bolygó, a törpebolygók, a nagyobb holdak és számos űrszonda a Kepler-pályaelemekből számolt, efemerida-alapú pillanatnyi pozíciójukon jelennek meg.

Forgasd a nézetet, közelíts rá bármelyik égitestre, vagy gyorsítsd fel az időt, hogy heteket és éveket láss pár másodperc alatt. A címkék és az adatlapok minden bolygóról valós méret-, távolság- és keringési adatokat mutatnak.

A Naprendszerből tovább is utazhatsz: egyetlen kattintással kizoomolhatsz a Tejútrendszerbe, majd hipertér-ugrással egy messzi-messzi galaxisba.

További 3D-nézetek:Tejútrendszer Star Wars galaxis

A nézetben ábrázolt objektumok

Nap (G2V csillag): A Naprendszer tömegének 99,86%-át a Nap adja.
Merkúr (kőzetbolygó): Egy napja (a napkeltétől napkeltéig) hosszabb, mint az éve.
Vénusz (kőzetbolygó): A legforróbb bolygó (~465 °C), és visszafelé forog.
Föld (kőzetbolygó): Az egyetlen égitest, amelyről életet ismerünk.
Hold (hold): Évente ~3,8 cm-rel távolodik a Földtől.
Phobosz (hold): Gyorsabban kering, mint ahogy a Mars forog, ezért nyugaton kel és keleten nyugszik. Lassan spirálozik befelé: pár tízmillió év múlva szétszakad.
Deimosz (hold): Olyan apró, hogy a Mars felszínéről nézve alig több egy fényes csillagnál.
Amaltheia (hold): A Naprendszer legvörösebb ismert objektuma, vörösebb, mint a Mars. Több hőt sugároz, mint amennyit a Naptól kap.
Io (hold): A Naprendszer vulkanikusan legaktívabb égiteste: több mint 400 működő vulkán gyötri, a Jupiter árapályereje gyúrja belülről.
Europa (hold): Jégkérge alatt sós óceán rejlik, amelyben több víz van, mint a Föld összes tengerében együttvéve.
Ganymedes (hold): A Naprendszer legnagyobb holdja, még a Merkúrnál is nagyobb, és egyedüliként saját mágneses tere van.
Kallisztó (hold): A Naprendszer legsűrűbben kráterezett felszíne: négymilliárd éve szinte változatlan, egy befagyott őskori tájkép.
Mimas (hold): A hatalmas Herschel-kráter miatt megszólalásig hasonlít a Halálcsillagra. A jégkérge alatt óceán is lehet.
Enceladus (hold): Déli sarkából vízgejzírek lövellnek az űrbe, és ezek töltik fel a Szaturnusz E-gyűrűjét. A Naprendszer egyik legesélyesebb helye az életre.
Tethys (hold): Szinte tiszta vízjég, olyan könnyű, hogy elméletben úszna a vízen. Az Ithaca Chasma kanyon a kerületének háromnegyedén végigfut.
Dione (hold): Hátsó féltekéjét fényes jégszirtek hálózzák be: a Voyager még felhőknek nézte őket, a Cassini mutatta meg, hogy több száz méteres jégfalak.
Rhea (hold): A Szaturnusz második legnagyobb holdja. Felmerült, hogy saját, halvány gyűrűrendszere lehet, ami holdnál példátlan volna.
Titán (hold): Az egyetlen hold sűrű légkörrel. Felszínén metánból van a folyó, a tó és az eső, a Huygens 2005-ben le is szállt rá.
Hyperion (hold): Szivacsszerű, likacsos test, ami kaotikusan bukdácsol: a forgása szó szerint megjósolhatatlan, nincs két egyforma napja.
Iapetus (hold): Egyik féltekéje koromsötét, a másik hófehér, és az egyenlítőjén 13 km magas hegygerinc fut végig, amitől dióra hasonlít.
Phoebe (hold): Retrográd irányban kering, tehát nem a Szaturnusszal együtt született: befogott objektum a Kuiper-övből.
Miranda (hold): Felszínét 20 km mély szakadékok szabdalják, mintha egyszer szétesett, majd találomra újra összeállt volna.
Ariel (hold): Az Uránusz legfényesebb holdja, fiatal völgyrendszerekkel, amelyeket valószínűleg jég-vulkanizmus töltött fel.
Umbriel (hold): Az Uránusz legsötétebb holdja. Egyetlen rejtélyes fényes gyűrű, a Wunda-kráter pereme töri meg az egyhangú sötét felszínt.
Titania (hold): Az Uránusz legnagyobb holdja, csaknem 1 500 km hosszú kanyonrendszerrel, ami a Naprendszer egyik legnagyobb repedéshálózata.
Oberon (hold): Kráterei alján sötét anyag ül, a peremén pedig egy 11 km magas hegy emelkedik, ami a Voyager 2 képein a sziluettben látszott meg.
Proteusz (hold): Épp a határon van: kicsivel nagyobb, és a saját gravitációja gömbbé húzná. Így viszont szögletes maradt.
Triton (hold): Retrográd irányban kering, tehát befogott törpebolygó a Kuiper-övből. Nitrogéngejzírei ma is működnek, pedig itt mínusz 235 fok van.
Nereida (hold): Pályája a holdak közt az egyik legelnyúltabb: a Neptunusztól 1,4 és 9,7 millió km között ingázik.
Charon (hold): Akkora a Plútóhoz képest, hogy a közös tömegközéppontjuk a Plútón KÍVÜL van: valódi kettős rendszert alkotnak, egymás felé fordított arccal.
Styx (hold): A Plútó legkisebb ismert holdja, csak 2012-ben találták meg a Hubble-lal, három évvel a New Horizons érkezése előtt.
Nix (hold): Kaotikusan bukdácsol a Plútó-Charon kettős gravitációs terében: nincs rendes nappal-éjszaka ciklusa.
Kerberos (hold): Két összetapadt darabból áll, mintha két kisebb hold ütközött volna lassan, majd egyesült volna.
Hydra (hold): A Plútó legkülső holdja. Felszíne szinte tiszta vízjég, ezért feltűnően fényes, akár a friss hó.
Mars (kőzetbolygó): Az Olympus Mons a Naprendszer legnagyobb vulkánja.
Jupiter (gázóriás): Több mint kétszer nehezebb, mint az összes többi bolygó együtt.
Szaturnusz (gázóriás): Átlagsűrűsége kisebb a vízénél, így elméletben úszna rajta.
Uránusz (jégóriás): Az oldalán fekve kering, a tengelye 98°-kal dőlt.
Neptunusz (jégóriás): Itt fújnak a Naprendszer legerősebb szelei (~2 100 km/h).
Plútó (törpebolygó): 2006-ig a kilencedik bolygóként tartották számon.
Ceres (törpebolygó): A kisbolygóöv legnagyobb objektuma.
Eris (törpebolygó): Felfedezése vezetett a Plútó átminősítéséhez.
Makemake (törpebolygó): A Húsvét-sziget teremtésistenéről kapta a nevét.
Haumea (törpebolygó): A leggyorsabban forgó nagy égitest: a pörgés tojás alakúra nyújtotta, és saját gyűrűje van.
Quaoar (törpebolygó-jelölt): 2023-ban gyűrűt találtak körülötte, méghozzá jóval a Roche-határon kívül, ahol a törmeléknek elvileg holddá kellett volna összeállnia.
Orcus (törpebolygó-jelölt): Ugyanabban a 2:3 rezonanciában kering a Neptunusszal, mint a Plútó, de mindig ellenkező fázisban: ezért hívják anti-Plútónak.
Gonggong (törpebolygó-jelölt): A Naprendszer egyik legvörösebb nagy objektuma; lassú forgását valószínűleg a holdja, a Xiangliu fékezte le.
Sedna (törpebolygó-jelölt): Még a legközelebbi pontján is 76 CsE-re jár a Naptól, így a Neptunusz sem lökhette oda: talán egy elsuhanó csillag vagy egy máig ismeretlen bolygó tette.
Halley-üstökös (üstökös): Legközelebb 2061-ben tér vissza a Nap közelébe.
Encke-üstökös (üstökös): A legrövidebb keringésű ismert üstökös: egy emberöltő alatt húsznál is többször megkerüli a Napot.
Tempel–Tuttle (üstökös): A Leonidák szülője: 1833-ban óránként több tízezer hullócsillagot szórt az égre.
Swift–Tuttle (üstökös): Az augusztusi Perseidák, a legismertebb hullócsillag-raj szülője.
Csurjumov–Geraszimenko (üstökös): A Rosetta két évig kísérte, a Philae pedig 2014-ben elsőként szállt le üstökösmagra.
Wild 2 (üstökös): A Stardust mintát fogott a csóvájából, és 2006-ban hazahozta a Földre.
Tempel 1 (üstökös): A Deep Impact 2005-ben becsapódót lőtt bele, hogy a felszín alatti, érintetlen anyag is látszódjon.
Hartley 2 (üstökös): Az EPOXI 700 km-re közelítette meg 2010-ben: a pici magból szén-dioxid-gejzírek törnek elő.
Hale–Bopp (üstökös): 1997-ben 18 hónapon át látszott szabad szemmel, ami máig rekord.
NEOWISE (üstökös): 2020 nyarán az évtized legfényesebb üstököse volt az északi féltekén.
James Webb űrteleszkóp (űrtávcső): A valaha épített legnagyobb űrteleszkóp (2021).
Euclid űrtávcső (űrtávcső): Az ESA sötétanyag- és sötétenergia-térképező küldetése: 2023 óta az égbolt harmadán méri fel 1,5 milliárd galaxis alakját és távolságát.
Gaia asztrometriai űrtávcső (űrtávcső): Az ESA csillagkatalógus-küldetése: 6 óránként egyet fordulva közel 2 milliárd csillag helyzetét, mozgását és távolságát mérte fel; tudományos működése 2025-ben zárult le.
Voyager–1 (űrszonda): A legtávolabbi emberalkotta objektum, már a csillagközi térben jár.
Voyager–2 (űrszonda): Az egyetlen szonda, amely az Uránuszt és a Neptunuszt is meglátogatta.
Nemzetközi Űrállomás (űrállomás): Több mint 25 éve folyamatosan lakott.
Tiangong (űrállomás): A neve „égi palotát" jelent (2021 óta épül).
Hubble űrteleszkóp (űrtávcső): 1990 óta kering, és a csillagászat egyik legnagyobb hatású műszere.